Vértes Ákos, Ph.D., D.Sc. magyar-amerikai kémia, biokémia és molekuláris biológia professzor emeritusa a George Washington Egyetemen, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a W.M. Keck proteomikai technológia és alkalmazások intézetének alapítója és társigazgatója. Tagja a National Academy of Inventors szervezetnek (USA), a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) szervezet tagja.
Szakterülete az analitikai és fizikai kémia, biokémia és molekuláris biológia. Ph.D., D.Sc., az MTA doktora.
Budapesten született, a kémiai tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1974-ben szerzett vegyészdiplomát, majd 1979-ben doktori (Ph.D.) fokozatot. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetében kezdett dolgozni tudományos munkatársként, 1987-ben pedig tudományos főmunkatársi beosztásba lépett elő. 1986 és 1989 között a Kémiai Osztály helyettes vezetőjeként tevékenykedett. 1987 és 1991 között a belgiumi Antwerpeni Egyetem adjunktusa volt.
1991-ben a washingtoni The George Washington University kémia tanszékére hívták meg docensi (tenure track) pozícióba. 1996-ban véglegesítették, 1997-ben pedig a tanszék helyettes vezetőjévé nevezték ki. 2000-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 2003-ban pedig másodlagos kinevezéssel a Biokémia és Molekuláris Biológia Tanszék professzora lett. 2002-ben társalapítója volt az egyetemen létrehozott W. M. Keck Proteomikai Technológiai és Alkalmazási Intézetnek, ahol társigazgatóként működött.
Egyetemi tevékenysége mellett 1993 és 2003 között vendégkutató volt a washingtoni Haditengerészeti Kutatólaboratóriumban (US Naval Research Laboratory), majd 2003 és 2008 között külső tudományos munkatársként dolgozott a marylandi Bethesda városában működő National Institutes of Health (NIH) intézetben.
2007-ben Vértes professzor egy új, környezeti ionizációs technikát fejlesztett ki a tömegspektrometriás analízis számára, amelyet lézeres ablációs elektrospray ionizációnak (Laser Ablation Electrospray Ionization, LAESI) nevezett el. Ez az úttörő módszer lehetővé tette biológiai szövetek közvetlen elemzését, kétdimenziós és háromdimenziós molekuláris képalkotását, valamint egyedi sejtek tömegspektrometriás vizsgálatát. A technika újszerűsége abban is megmutatkozott, hogy a sejtek képi voxelekként való értelmezésével megteremtette az egysejtes metabolomika nagy áteresztőképességű vizsgálatának lehetőségét. E módszer révén sikerült feltárni a sejtek közötti metabolikus heterogenitást és azonosítani korábban rejtett sejtfunkciókat.
A LAESI-technológiát 2011-ben a The Scientist magazin a „Top 10 Innovations” díjjal ismerte el, majd 2012-ben az R&D Magazine a száz legjelentősebb technológiai újítás közé sorolta.
2009-ben Vértes professzor munkacsoportja egy nanofotonikus ionizációs platformot fejlesztett ki, amelyet szilícium nanorúd-mátrixnak (Silicon Nanopost Array, NAPA) neveztek el. A NAPA lehetővé tette az ultraérzékeny analízist és molekuláris képalkotást lézeres deszorpciós ionizációval, és sikeresen alkalmazták például oxidatív stressznek kitett élesztősejtek kémiai összetételének feltárására. 2015-ben a NAPA-technológia REDIchip néven került kereskedelmi forgalomba. Laboratóriuma elsőként mutatta be a sejten belüli metabolit- és neuropeptid-grádiensek tömegspektrometriás kimutatását.
2014 és 2020 között Vértes Ákos nagyszabású, több intézményt összefogó kutatási projekt vezető kutatójaként dolgozott, amelynek célja új biológiai és kémiai veszélyforrások hatásmechanizmusának gyors feltárása volt. Munkájában nagy áteresztőképességű és ultraszenzitív rendszerekbiológiai, proteomikai és metabolomikai módszereket, valamint új biológiai szövetképalkotási technikákat alkalmazott. Egy másik interdiszciplináris projekt keretében részt vett a biológiai nitrogénkötés folyamataiban szerepet játszó anyagcsere-utak egysejtes felbontású vizsgálatában is.
2024-től a The George Washington University professor emeritusa. Tudományos munkásságát több mint 200 lektorált közlemény, több mint 10 000 hivatkozás (h-index = 56), valamint két társszerkesztett kötet fémjelzi. Tizenkilenc szabadalom társfeltalálója, amelyek közül több ipari partnerek által került hasznosításra és forgalomba.
Vértes Ákos tagja az American Association for the Advancement of Science (AAAS) és a National Academy of Inventors (NAI) szervezeteknek. Elismerései között szerepel a George Washington University „Distinguished Researcher Award” díja, a 2012-es Hillebrand-díj, valamint az Oscar és Shoshana Trachtenberg Tudományos Díj. 2025-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Vendégprofesszorként dolgozott a Lawrence Berkeley National Laboratory-ban, az MTA kiemelt vendégkutatójaként Magyarországon, a sanghaji Jiao Tong Egyetemen, valamint kétszer a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (ETH Zürich). Számos magyar intézménnyel tart fenn kutatási együttműködést, többek között a Kémiai Kutatóközponttal, a Debreceni Egyetemmel, a Pécsi Tudományegyetemmel és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézettel.
