Dr. Szöllösi-Nagy András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, a Water Future cég elnöke.
Szakterülete a hidrológia; fő kutatási területei: a hidrológiai rendszerek elméletének kidolgozása, hidrológiai idősorelemzés, a meder-beli lefolyás sztochasztikus-dinamikus modellezése, valós idejű előrejelzés és a rekurzív algoritmusokon alapuló folyamatirányítás.
Budapesten született, 1967-ben érettségizett és tett technikus képesítő vizsgát a budapesti Kvassay Jenő Híd- és Vízműépítő Technikumban. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építőmérnöki Karának vízépítőmérnöki szakán szerzett építőmérnöki diplomát vízépítőmérnöki szakon. Diplomamunkáját a lineáris sztochasztikus hidrológiai rendszerek identifikációja témában írta. 1979-ben summa cum laude egyetemi doktori fokozatot nyert (Dr. Techn.) a hidrológia és matematikai statisztika területén. 1990-ben az MTA-n megvédte a kandidátusi disszertációját, amivel egyenértékű PhD-fokozatot kapott a BME-n. 1991-ben az MTA doktora lett (DSc). Ugyanabban az évben habilitált, Dr. Habil., a BME-én. Ugyanott 1992-től címzetes-, majd 1994-től rendes egyetemi tanár.
Egyetemi tevékenysége
1994-től rendes egyetemi tanár kinevezést kapott a BME Vízgazdálkodási Tanszékére. 2009 és 2015 között a sztochasztikus hidrológia professzora az UNESCO-IHE Institute for Water Education, illetve a delfti Műszaki Egyetemen (TU Delft). A következő egyetemeken címzetes egyetemi tanár: BME; Óbudai Egyetem; Miskolci Egyetem; Széchenyi István Egyetem, Gödöllő; University of Arizona, Tucson, USA; Pannon Egyetem; József Attila Tudományegyetem, Szeged. 2010-től a pekingi Normal University Beijing vendégprofesszora. A Debreceni Egyetem Honoris Causa doktora (2015).
1981-ben Svédországban a Luleå Egyetemen vendégprofesszor, ahol sztochasztikus dinamikus hidrológia rendszereket, illetve a Kalman-szűrő technikákat oktat. 1983–1984-ben számítógépes hidrológiai előrejelzések elméletét és gyakorlatát tanítja az Asian Institute of Technology-n (AIT), Bangkokban. Rendszeresen tart posztgraduális kurzusokat a hidrológiai modellezésről az UNESCO posztgraduális tanfolyamain Budapesten, Belgrádban, Moszkvában és Delftben, valamint hidrológiai statisztikát tanít az ELTE-n. 1985 és 1989 között reguláris vendégprofesszor a kanadai University of Waterloo rendszerelméleti tanszékén. 2016 júliusától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának professzora a fenntartható vízgazdálkodás területén.
Kutatási tevékenysége
Közvetlenül az egyetem elvégzés után kerül a VITUKI Rendszerhidrológiai Osztályra. 1974 és 1976 között az International Institute for Applied Systems Analysis (IIASA, Laxenburg, Ausztria) kutatójaként dolgozik. Munkássága során fő kutatási területei a lineáris hidrológiai rendszerek elméletének kidolgozása, a hidrológiai idősorelemzés, a mederbeli lefolyás sztochasztikus-dinamikus modellezése, valós idejű előrejelzés és a rekurzív algoritmusokon alapuló folyamatirányítás voltak. 1976-ban Olaszországban dolgozott az IBM Italy-nál az Arno folyó real-time előrejelző rendszerének kifejlesztésén. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakértőjeként konzultál hidrológiai előrejelzések terén Bangladesben, Thaiföldön és Indonéziában. 1985 és 1989 között a VITUKI tudományos főigazgató-helyettese. Az általa kidolgozott diszkrét lineáris kaszkádmodellt (DLCM) számos ország hidrológiai előrejelző szolgálata alkalmazza operatív körülmények között, így a magyar Országos Vízjelző Szolgálat is napi előrejelzési munkájában.
Tevékenysége az ENSZ-ben
1989-ben nevezi ki az UNESCO főigazgatója a párizsi székhelyű vízügyi tudományok osztálya (Water Science Division) igazgatójává és egyben az UNESCO kormányközi Nemzetközi Hidrológiai Programjának (IHP) vezetőjévé. Ezt a funkciót húsz éven át tölti be. A 2010-es években az UNESCO természettudományi szektorának tudományos főigazgatóhelyettesi pozícióját is betölti Párizsban. Ezzel párhuzamosan pár évig a környezeti programok (MaB, IHP, IOC, IGCP) koordinátori funkcióját is ellátja. A UN World Water Assessment Program (UN WWAP) és az ENSZ Víz Világjelentés (World Water Development Report) sorozat elindítója. 2009-ben az UNESCO főigazgatója a Delftben, Hollandiában, székelő UNESCO-IHE Institute for Water Education rektorává nevezi ki. Tagja, illetve elnöke volt a UN-Waternek. 2016-ban az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja (IHP) Kormányközi Tanácsának (Intergovernmental Council) elnökévé választják.
Tevékenysége nem kormányzati intézményekben
Pályája kezdetétől aktívan részt vesz nemzetközi tudományos szervezetek, elsősorban az IAHS munkájában. Az IAHS Felszíni vizek Bizottságának (Surface Water Commission) titkárává választják. Alapító tagja a Víz Világtanácsnak (World Water Council: WWC). Kulcsszerepe volt a Világtanács által szervezett Víz Világ Fórum (World Water Forum) sorozat létrehozásában. Alapítástól, a 90-es évek közepétől hat cikluson keresztül választott tagja a WWC kormányzó tanácsának. Szintén tagja volt a Global Water Partnership irányító testületének, valamint elnökölte a WWC publikációs bizottságát. Ez utóbbi minőségében indította útjára az Elsevier kiadóval az International Journal of Water Policy szaklapot. Három Víz Világ Fórum (World Water Forum) előkészítése során a vízpolitikai ügyekért felelős bizottság és a miniszteri konferenciák társelnöke volt. Közel húsz évig választott tagja a WWC igazgatótanácsának (Governing Council); három cikluson át tagja az igazgató tanács szűk körű Bureau-jának. Tagja volt továbbá a 2012 márciusában, Marseille-ben tartott 6. Víz Világfórum, illetve a Daegu-i 7. Világfórum Nemzetközi Fórum Programbizottságának. 2015-ben a WWC Közgyűlése további három évre a Council kormányzójává választja. 2014-től négy éven át az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) Vízgazdálkodási Tanácsadó Bizottságának tagja. A globális Future Earth program Sustainable Water Future Programme alprogramjának (Brisbane, Ausztrália) elnöke. A következő szervezetekben töltött be vezető tisztségeket: International Association of Hydrological Sciences (IAHS), International Association for Hydraulic Research (IAHR), International Water Resources Association (IWRA) és az International Federation of Information Processing (IFIP). Szolgált a Stockholm Environmental Institute (SEI), a Holland Delta Allience, valamint a Prince Sultan Bin Abdulaziz International Water Prize felügyelő/kormányzó bizottságaiban (Board). 2014-ben végleg hazatér Magyarországra. Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának, valamint az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsának tagja, az MTA Víztudományi és Környezeti ad-hoc Bizottságának volt elnöke. A Magyar Hidrológiai Társaság 2015. évi Közgyűlésén a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának elnökévé választják. Három évig az Institute of Advanced Studies Kőszeg (iASK) intézményben fellow. Három Budapest Water Summit Nemzetközi Program Bizottságának elnöke. A Magyar Mérnök Akadémia tagja és alelnöke. A Magyar Természettudományi Társulat tagja és alelnöke.
Szakmai lapok irányításában való részvétel
1986 és 1989 között az International Journal of Stochastic Hydrology and Hydraulics (Springer) (alapító) szerkesztője, valamint a magyar Hidrológiai Közlöny főszerkesztője. A következő tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának volt, illetve jelenleg is tagja: Vízügyi Közlemények, Water Resources Management (Reidel), Environmental Systems, International Journal of Water Policy (IWA Publishing), International Journal on Landslides (Springer), Encyclopedia of Life Support Systems (EOLSS), Hydrological Letters (Japán).
Díjak, kitüntetések
Eddigi pályája során az alábbi tiszteletbeli szakmai pozíciókat/kitüntetéseket kapja: az American Water Resources Association, valamint a British Hydrological Society tiszteleti tagja; IWRA Ven-Te-Chow Lecturer; Chester C. Kisiel Lecturer, University of Arizona, Tucson, US; Hydrology Days Award, Colorado State University, Fort Collins, US; Tsinghua Global Vision Lecturer, Tsinghua University, Peking; Walter Bean Professor a University of Waterloo-n, Kanada. 2005-ben megkapja a Distinguished Associate Award of the International Association of Hydrogeologists-t (IAH). 2008-ban megválasztják a World Academy of Arts and Sciences (WAAS) tagjának. A Japán Mérnöktársaság (Japan Society of Civil Engineers) International Award kitüntetettje. A Dooge Award of IWHA díjat és a Prince Albert II of Monaco Award díját kapja meg a víztudományok területén. 2012-ben a Water Visionary Distinguished Service Award díjat kapja az USA-beli WET Foundationtól. Az indiai Divecha Centre for Climate Change Jeremy Grantham Lecture 2021. évi előadója. Az Africa Water Prize kitüntettje. Magyar Hidrológiai Társaság Pro Aqua díjasa. A Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagja. Rákosmente díszpolgára. Állami kitüntetései: Árvízvédelmi Emlékérem (1970), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt (2009), Magyar Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat), Vásárhelyi Díj.
