Dr. Krausz Ferenc Németországban élő fizikus, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója Garchingban, a MTA külső tagja. Kutatócsoportja elsőként állított elő és mért meg attoszekundum tartamú fényimpulzust és használta fel az elektronok atomon belüli mozgásának feltérképezésére, megalapozva az attofizika tudományát. Kutatói pályafutása az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizikusi és a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnök képzésének párhuzamos elvégzésével indult. Mentorai és tanárai közé tartozott a huszadik század két nemzetközileg elismert iskolateremtő magyar fizikusa, id. Simonyi Károly és Marx György. Előbbi előadásainak hatására választotta Krausz Ferenc élete hivatásának az elektronok és a fény kutatását. 1991-ben szerzett kitüntetéses doktori fokozatot lézerfizikából a Bécsi Műszaki Egyetemen, ahol később habilitált, majd 2004-ig professzorként dolgozott. 2004 óta a Ludwig-Maximilian Egyetem professzora Münchenben, emellett jelenleg a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója.

Krausz Ferenc közel 400 tudományos közlemény szerzője, hivatkozásainak száma meghaladja az ötvenezret, H-indexe 100 felett van (azaz 100 publikációja kapott legalább 100 hivatkozást). Krausz Ferenc tanulmányai és közreműködései révén tízszer szerepelt a világ egyik legrangosabb folyóirata, a Nature hasábjain. Dr. Krausz a berlini Gábor Dénes Társaság alapítója, 2010-2014 között a Magyar Tudományos Akadémia elnökének stratégiai tanácsadója volt, a Német Fizikai Társulat (DPG) Otto Hahn díjának birtokosa. 2022-ben elnyerte a fizikai Wolf-díjat az ultragyors lézertudomány és attoszekundumos fizika területén végzett kiemelkedő szerepéért. A Thomson Reuters 2014-es jelentése szerint a lézerfizikus Krausz Ferenc a világ legnagyobb hatású tudományos kutatói közé tartozik. A 2023. évi fizikai Nobel-díj kitüntetettje. Az elismerést „az elektronok anyagbeli viselkedésének tanulmányozására szolgáló, attoszekundumos fényimpulzusokat létrehozó kísérleti módszerek” kidolgozásáért kapta.