Gépészmérnök, autóipari tervező-fejlesztő, egyetemi oktató. Temesváron szerzett gépészmérnöki diplomát, 1974-ben, majd tizenegy éven át Marosvásárhelyen tudományos munkatársként kutatásban dolgozott; anyagismerettel, hőkezeléssel, törésvizsgálattal, tűrés-meghatározással, foglalkozott. Eközben óraadó tanárként a marosvásárhelyi főiskolán és a Bolyai Farkas líceumban oktatott. 1985-ben áttelepült Németországba, ahol négy éven keresztül különböző menedzserképzőkön vett részt és Software Engineering szakdiplomát szerzett a bochumi Ruhr Universität-en. A diploma megszerzését követően, 1988-tól tervező-fejlesztő intézet vezetője lett, majd az intézet bővülésekor a műszaki vezetője. Feladata volt a munkatársak irányítása, a munka megszervezése, a struktúrák kialakítása. Amikor a vállalat irányítását átvette, mindössze 15 műszaki alkalmazottja volt; 8 év alatt a létszámot többszáz alkalmazottra növelte, és hozzájárult a vállalat nemzetközivé válásához. Folyamatosan gazdasági és technikai továbbképzőkön vett részt. Ezalatt írt egy átfogó szervezési és elszámolási programot, amivel csaknem 1000 alkalmazott és külsős munkatárs munkaidejét, projekt követését, értékelését naprakészen lehetett követni, az elszámolásig menően. Mérnöki szolgáltatóként közvetlenül részt vett a nagy németországi autóipari fejlesztőközpontokban a motorok, sebességváltók és hibrid haj-tóművek fejlesztésében. Közreműködött több, a gyártók által bejelentett szabad-alom kidolgozásában. Többszáz BME végzős diák üzemi gyakorlatát tette lehetővé és intézte a Ford és Opel autógyárakban, amiért kinevezték a BME tiszteletbeli tanárává. A nyomaték-megszakítás nélküli sebességváltó és a szélerőművek hidraulikus váltója két házon belüli szabadalom szerzője. Magyarországra költözése után magyar Szent Koronát mérnöki szemszögből vizsgálta, és előkészítette az eredményeit adatoló könyv anyagát.